Mitől megy fel a vérnyomásom a jógában?

Ez a második házi feladatom, szurkolj, mert októberig (akkor ér véget a képzés) még sok idő van hátra, remélem a következő blogom is megírom! :-D

Amikor ezt a témát megkaptam rögtön tudtam rá a választ! A tegnapi gyakorlás, na az felvitte a vérnyomásom. Fáradt voltam, az előtte lévő nap is hosszú volt, és nem volt más feladatom csak tartani a pózt és lélegezni. „Csak” ennyi. A deltám már nagyon fájt, legszívesebben ledobtam volna magam a földre, na de azért ilyet csak nem lehet tenni, főleg nem egy képzésen, ahol belőlem faragnak oktatót. :-) Próbáltam kitartani, és lélegezni, mint dártvéder.  Úgy éreztem magam, mint amikor a konektorból kell valamit kihúzni, csak nem jön össze. Nálam olyankor szokott elgurulni a pöttyös. Az okát még próbálom megfejteni. 

A gyakorlás után következett a pránajáma. Eddig azt hittem a tegnapi gyakorlás a válasz a kérdésre… A feladat a következő: belégzés 2, 3, 4, kilégzés 2, 3, 4 szépen együtt kattogva az óra másodpercmutatójával. Első nekifutásra belégzés 1, 2, kilégzés 1, 2. Ez volt a tendencia. :-) És akkor jöttem rá, hogy ettől még gyorsabban fent van a vérnyomásom, mint a tegnapi gyakorlástól. Szerintem az is lehet az oka, hogy sokkal szűkebb keretek közé vagyok szorítva itt, mint mondjuk egy ászanában. Egy ászanában tudok kibúvókat, könnyítéseket keresni magamnak, de a légzésnél két választás van, lélegzek avagy nem. Remélem Te is arra szavazol, hogy lélegezzek, különben a következő blogbejegyzésem biztosan nem olvasod. :-) És hát valljuk be, micsoda veszteséget okozna az „eltűnésem”, hiszen egyszeri megismételhetetlen csoda vagyok… ahogy Te is és mindenki, aki él és mozog ezen a földön. Fokozva az izgalmakat itt a következő feladat: belégzés 2, 3, 4, kilégzés 2, 3, 4, 5, 6. ??? Hat? Jól értettem? Kettő alatt is megvagyok, nemhogy hat???

Ezek után tényleg arra a megállapításra jutottam, hogy az én vérnyomásom a pránajámától megy fel a jógában. Majd úgy csinálok, ahogy a bölcs is mondja: aki nem tudja, az tanítja. :-) Nem-nem csak viccelek, szép kihívás ez nekem. Októberig megtanulom, mert ezért jöttem! Állítólag sokkal többre vagyunk képesek, mint belégzés 2, 3, 4. Azon leszek, hogy így legyen!

Kell-e a jógába bemelegítés?

Köszöntelek az oldalamon. Az AgniSoma ayurvédikus jógaoktató képzésére járok. A blogot azért hoztam létre, hogy a házi feladataimat a mai kornak megfelelő módon le tudjam adni és Te is könnyen elérd, gondolataiddal, hozzászólásaiddal segítsd, segítsük egymás személyes fejlődését.

Első téma kérdésköre: Kell-e a jógába bemelegítés. Gondolkodás nélküli válaszom, igen. Mit is jelent a bemelegítés? Eddigi tudásom alapján azt, hogy felkészítsem a testem arra, amit végezni fogok. Saját élményem a néptánc próba. Mielőtt nekikezdünk táncolni, futunk pár kört, nagy figyelmet fordítunk a lábak és főleg a térdízület bemelegítésére, ugyanakkor a karokra és a hátra már nem jut annyi figyelem. Ezt sokszor meg is érzem, mert olyan táncnál, ahol egymás mellett nyitott helyzetben állunk, és átvetőket táncolunk, nagyon erősen kell a karokkal és az erőközponttal dolgozni. Ha nem melegítem be a felsőtestem, a próba végére már érzem, hogy a nagymellizmom sírdogál. Érdekes felvetés, hogy ha táncolni kezdek, előtte bemelegítésnek futok. Aki futni kezd, előtte kocogással melegít be. És aki csak kocogni szeretne, vajon mit csinál? Gyalogol… mondjuk, aki gyalogolni akar hosszabb ideig ő mit csinál előtte? Áll? J Hol válik el az, hogy na ez még a bemelegítés, és ettől a ponttól kezdődik maga a tevékenység?

Átnyergelve a jóga világába, hogyan néz ki például az én jógaórám felépítése. Óra eleji elcsendesedés, figyelem befelé fordítása, lélegzetfigyelés. Majd szépen szisztéma szerint vagy lentről felfelé vagy fentről lefelé elindítom a bemelegítésnek nevezett gyakorlatokat. Fej fordítások, vállak emelése, körzések, gerinc 3 irányú átmozgatása, csípő, lábak, térdek és indul a napüdvözlet. Tehát az órám elején van bemelegítés, mert annak nevezem. De valójában már ez is a jóga része. Hiszen magamra figyelek, elengedem az aznapi problémákat, zavaró gondolatokat, összehangolom a mozdulataimat a légzésemmel és mindent a saját határaimon belül hajtok végre, ahogy nekem jól esik.

 Amikor az óra végén relaxálunk, az oktató segítségével, szépen végig vezetve a testrészeken a figyelmet, ellazulunk. Odavezetem a figyelmem és lazítok, tudatosan. (Nemcsak az izomfok feszítését fontos megtanulni, hanem a lazítását is.) Ezt végig gondolva fordítva is működhetne. Az óra elején végig vezetem a figyelmem a testrészeimen és arra gondolok, hogy forrón lüktet benne a vér, finom melegség tölti el a testem, aminek hatására az izmok bemelegszenek.

Mégis a kis kitérők és gondolatébresztők után továbbra is azt gondolom, hogy kell bemelegítés. Az ember abban hisz, amit ár megtapasztalt. A néptánc óra, az aerobik óra, de még a kismama jóga óra is bemelegítéssel kezdődik.